41. fejezet

Crix Madine és Trandia leállították az A-szárnyújukat a sűrű sziklafelhőben, egy viszonylag nagy aszteroida felszínén.

– Valamennyi rendszer készen áll – mondta Madine. – Ha minden a tervnek megfelelően alakul, akkor sietve kell innen távoznunk.

Trandia komor mosollyal válaszolt a megjegyzésre. Nagyon szomorú volt Korenn elvesztése óta.

– Visszatérünk erről a küldetésről, uram? – kérdezte.

Madine meg akarta nyugtatni a társát, de úgy érezte, az asszony megérdemli, hogy őszinte legyen hozzá.

– Optimistának kell lennünk – felelte. – Van rá esélyünk, hogy hazatérjünk.

Madine és Trandia űrruhát viseltek. Az aszteroida egyenetlen felszínén álltak, és a detonátorokat ellenőrizték.

– Készen állok az indulásra, uram – jelentette Trandia.

Madine mellette állt ormótlan űrruhájában. Miután végeztek a szereléssel, kiadta a parancsot:

– Indulás!

Trandia és Madine elrugaszkodtak az aszteroida felszínétől. Az alacsony gravitáció lehetővé tette, hogy elszakadjanak a hatalmas sziklától, és a szuperfegyver felé ússzanak. Miközben a hatalmas henger felé sodródtak, Madine-nek elég ideje maradt, hogy alaposan szemügyre vegye a hutt konstrukciót.

A szuperfegyver alakja megdöbbentette. Tudta, hogy a huttok megszerezték a Halálcsillag terveit a birodalmi információs központból, de ez nem a Halálcsillag volt. Ez a konstrukció úgy nézett ki, mint a szuperlézer, amelyet burkolattal láttak el. Pusztító erejére azonban így is következtetni lehetett. Ez a fegyver, mely arra szolgált, hogy elpusztítson minden bolygót, amelyik lakossága nem hajlandó adót fizetni.

És a konstrukció építése már majdnem befejeződött.

A két űrruhás alak lassan úszott a kilométeres létesítmény felé.

– Talán sikerül megbénítanunk a szuperfegyvert, ha be tudunk hatolni a létesítménybe, és megfelelő helyekre rögzítjük a robbanótölteteket.

– Úgy tűnik, uram, a huttok hamarosan befejezik a munkálatokat, és útra kelnek – jegyezte meg Trandia.

Mágneses talpuk végül megérintette a páncélzatot, amelyet a munkások matt feketére festettek, hogy ne tükrözze vissza a csillagok fényét. Mászni kezdtek a burkolaton, mint a bogarak. A szuperfegyver hatalmas volt, a görbülete következtében szinte beláthatatlan.

Miközben végighaladtak a felszínen, Madine meglepetten tapasztalta, hogy a burkolólemezeket sok helyen rosszul illesztették össze, és nem szegecselték egymáshoz. Ujjnyi rések tátongtak közöttük, amely lehetetlenné tette a légmentes lezárást. Az űrállomás belsejéből hamar kiszökött volna a levegő. Mindez az építők hanyagságára utalt.

Legalább könnyen bejuthattak a konstrukció belsejébe.

Az egyik lazán illesztett lemez szegecseit Madine felfeszítette a szerszámai segítségével. Azután a burkolólemezt egyszerűen félretolták. Ezáltal akkora nyílás keletkezett, hogy még ormótlan űrruhájuk ellenére is be tudtak mászni.

Odabenn, a félig elkészült folyosón továbbhaladtak sisaklámpájuk fényében. Végül találtak egy ajtót, amely az űrállomás mélyére vezetett.

Hamarosan elérkeztek egy olyan területre, amely mesterséges gravitációval és megfelelő nyomású légkörrel rendelkezett. Madine levette a sisakját.

– Levehetjük az űrruhánkat! – mondta Madine. – Szabadabb mozgás kell, hogy elvégezzük a küldetésünket.

Trandia leszedte magáról a páncélozott űrruha darabjait. A karján és a nyakán verejtékcseppek gyöngyöztek.

Azután magukhoz vették a szerszámokat és robbanó detonátorokat. Madine megvakarta a szakállát, és kezével jelezte, hogy induljanak.

– Sok sikert! – mondta.

– És sok szerencsét! – tette hozzá Trandia. – Szükségünk lesz rá.

Sietős léptekkel végigmentek a folyosókon arra a helyre, ahol a hajtóművek üzemeltek. Itt a fedélzetek legtöbbjét már berendezték és lakhatóvá tették. De csupán néhányan tartózkodtak az űrállomáson.

Miközben a folyosókon igyekeztek a célpontjuk felé, Madine számtalan kiégett fénypanelt, lógó vezetéket és olyan komputert látott, amelyeket sohasem használtak.

– Talán nem is kéne szabotázst csinálnunk – mondta Trandiának. – Ez a tákolmány magától is darabokra fog hullani.

A hajtómű helyisége olyan volt, mint egy hatalmas pulzáló várbörtön, ahol kenőolaj szaga terjengett a levegőben. A csővezetékekből gőzoszlopok törtek elő, sziszegő hangot adva. Madine úgy érezte, mintha egy több ezer éves gőzgép belsejében állna.

A járatokban ostoba képű gamorrai őrök, valamint ismeretlen fajokhoz tartozó lények cirkáltak. Madine ellenőrizte a pisztolyát és a négy detonátort, amit magával vitt, azután intett Trandiának, hogy váljanak külön.

A gigantikus hajtóművek egy vastag acélfal mögött dolgoztak. Ha egymástól távol el tudnak helyezni két robbanótöltetet, a robbanás ereje szétszakítja az acélfalat és a hajtóművet. A sérült, magatehetetlen űrállomást pedig már könnyedén megsemmisíti az Új Köztársaság flottája.

Elindultak a kijelölt helyük felé. Madine a vezérlőkomputerekhez érkezett. Elővette a szerszámait, hogy rést nyisson a védőfalban. Egy vagy két robbanótöltet tökéletesen megsemmisítette volna a szuperfegyver hajtóművének vezérlését. A parányi vibrátoros pengével megkezdte a lemez illesztésének lebontását, de amint a penge áthatolt a védőlemezen, önműködően bekapcsolt a riasztórendszer.

Madine káromkodva kikapcsolta a vibrátoros vágószerkezetet, és kezébe vette a sugárpisztolyát. Hamarosan megjelent néhány őr, akik fásult mozdulatokkal kezdték keresni a hiba forrását. Valószínűleg gyakran előfordult téves riasztás, amin Madine nem is csodálkozott, látva az építők rendkívül hanyag munkáját.

Madine úgy döntött, hogy nem bocsátkozik harcba az őrökkel, inkább visszahúzódott a sötétbe. Ha csendben marad, talán nem veszik észre, és kikapcsolják a szirénát. A szíve hevesen vert. Az őrök egyre közelebb mentek.

Hirtelen megpillantotta Trandiát, amint kilépett a rejtekhelyéről. Az asszony integetni kezdett a kezével, hogy magára vonja az őrök figyelmét. Az őrök csodálkozva néztek rá, Trandia pedig közéjük lőtt, eltalálva egy ráncos képű nikut, aki nyögve rogyott a földre.

A többi őr azonnal Trandiára kezdett lövöldözni. Az asszony ügyesen félrehúzódott, de az egyik lövés mégis átlyukasztotta a karját. Fájdalmas kiáltást hallatott, majd bebújt az egyik konzol mögé. Az őrök megpróbálták becserkészni a támadót, miközben teljesen megfeledkeztek Madine-ről.

– Fusson! – kiáltotta az asszony. A hangját eltorzította a fájdalom. – Meneküljön!

Madine ismét káromkodni kezdett. Azt remélte, hogy amint eltűnik, Trandia sem akar tovább hősködni, és megpróbál elmenekülni. Amint odábbmászott a komputerektől, körülnézett. Segíteni akart a lánynak. Az őrök már a közelébe férkőztek, és amint elérték a lányt, Trandia bekapcsolta a robbanótöltetek detonátorát.

A robbanás túlharsogta a hajtóművek dübörgését. Hatalmas lángoszlop csapott a magasba, megölve az őröket és Trandiát. De önfeláldozásával sikerült áttörnie a hajtóművek terét elválasztó vastag acélfalat.

A robbanás ereje földhöz vágta Madine-t. Apró, színes karikákat látott mindenütt, majd látása fokozatosan kitisztult. Mélyet sóhajtott, azután feltápászkodott. Az ellenség tehát tudomást szerzett a behatolókról, a feladat nehezebbé vált.

Madine botladozva szaladni kezdett. Trandia elvesztésétől pokolian szenvedett. De azután fájdalmát harag váltotta fel, és már csak a pusztítás érdekelte.

Végre kell hajtania a küldetését!

Amint összeszedte magát, észrevette, hogy vérzik a háta. Néhány repesz eltalálta. A sziréna tovább vijjogott. Madine nagy nehezen elérte az ajtót, de nem tudott tájékozódni.

Keresztülhaladt egy nyitott ajtón, végigsietett egy sötét folyosón, majd belebotlott egy csapat idegen őrbe, akik a robbanás helyszínére igyekeztek, hogy kiderítsék, mi történt.

Madine szíve nagyot dobbant. Trandia feláldozta az életét, hogy kijavíthatatlan sérülést okozzon az űrállomásban, és parancsnoka elmenekülhessen. De egyik sem sikerült neki.

A gamorrai őrök megragadták Madine karját vaskos ujjaikkal.

– Szabotőr! – kiáltotta egy weequay.

Egyszerre öt gamorrai őr fogta Madine-t, aki hevesen küzdött, de nem sikerült kiszabadulnia.

Az őrök diadalmasan vonszolták vezérükhöz, mintha külön jutalmat vártak volna Durgától.